Milyen mély a nyúl ürege?!

2020\01\12

Miért hiányos a fiatalok szókincse?

e-learning-smartphone-isometric_1284-22565.jpg

Sok dolog foglalkoztatja a szülőket, amely a gyermekeik fejlődésével kapcsolatos. Jobb esetben igyekeznek velük minőségi időt eltölteni, játszani, ameddig igénylik, és olyan dolgokról is beszélgetni velük, amelyeknek az életükben hasznát veszik, és segítik őket a fejlődésben. Mindegyik tevékenység kapcsán természetesen kommunikálni kell egymással. Azt tapasztalom, hogy bizonyos esetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban a fiatalok sokszor csak keresik a megfelelő szavakat. Azt figyeltem meg, hogy a mai fiatalok legnagyobb részének sajnos hiányos a szókincse, nem mindig találják a megfelelő kifejezéseket, mert nem ismerik őket. Alapvető hiányosságok mutatkoznak a beszédben a szókincs esetében, valamint az önkifejezés területén is. Ehhez kapcsolódóan például a különböző emberi értékrendek ismeretében is akadnak problémák. Erre jó példával szolgált egy ötödikes gimnazista osztály, akik egy előadásom alkalmával nem tudtak egyetlen emberi értéket sem mondani, és csak egy kislány jelentkezett az osztályból, aki azt válaszolta, hogy: „A szomszéd bácsinak van egy BMW-je”. Ez elég lehangoló, főleg, ha hozzáteszem, hogy az osztály tanulmányi átlaga elérte a 4.3-as átlagot. Viszont ez több dolog miatt is előfordulhat.

More:

Személyes kapcsolatok

2019\12\30

3 dolog, hogyan váljon valóra egy újévi fogadalom!

gettyimages-1185389864-612x612.jpgSzilveszter van, eljött az éjfél. Elengedik az óévet és köszöntik az új esztendőt. Bizakodnak, hátha most „jobb” lesz, mint tavaly volt. Megfogadnak ezt-azt, mert milyen dátum is lenne alkalmasabb az újrakezdésre, mint január elseje, egy új esztendő kezdete. De vajon miért kötik pont ehhez a dátumhoz a legtöbben a fogadalmakat, és miért nem valósulnak meg mégsem elhatározásaik? Mi állhat a „sikertelenség” hátterében? A leggyakoribb újévi fogadalmak: „leszokok a dohányzásról, az alkoholról, a drogokról, vagy a szerencsejátékokról, kevesebbet játszom a számítógéppel vagy kevesebbet telefonozok, jobb tanuló leszek, többet és jobban fogok dolgozni”; hogy csak néhány nagyon gyakori „általános” újévi fogadalmat említsek. Mégis a nagy része ezeknek az újévi fogadalmaknak, elhatározásoknak kudarcba fullad. Ha azt gondolnák, hogy a dátum rossz, akkor tévednek. Ugyanis nem a dátum a legfontosabb tényezője egy fogadalom sikerének. Nem azon múlik, hogy mikor mondják ki, fogadják meg, hanem hogy a döntést követik e a tettek a cél elérése érdekében. A siker titka mindig az, hogy elég erősek-e ahhoz, hogy végigcsinálják, megvan-e a megfelelő, motiváló tervük arra, hogyan fogják megvalósítani a céljukat, hogy beváltsák fogadalmukat. Természetesen az is egy fontos kérdés, hogy a fogadalmuk összhangban van-e az önmagukba vetett hitükkel és erejükkel. Ha olyan fogadalmat tűznek ki célnak maguk elé, amelynek nem reális a kivitelezhetősége, akkor nem sok siker fogja koronázni a fogadalom megvalósítását.

Mi szükséges ahhoz, hogy siker koronázza erőfeszítéseiket?

More:

Mátrix

2019\12\20

Aki bújt, aki nem, karácsony...

gettyimages-522329253-612x612.jpgMegvettük a fenyőfát, néhány új díszt is hozzá, az ajándékok is már a csomagolásra várnak, még az utolsó bevásárlást kell megejteni az ünnepi menü elkészítéséhez, és a bejglit kell megrendelni. A készülődés utolsó fázisa azt jelenti, hogy közeledik a karácsony. A gyerekek a téli szünetben azután, hogy nincs tanítás, az ajándékozás pillanatát várják talán a legjobban, míg a szülők pedig munka után lázasan, fejvesztve rohangálnak, hogy időben beszerezzék a karácsonyfa alá valót. A karácsony minden emberből más érzéseket vált ki. Van, akik már szeptembertől készülnek erre az ünnepre, vannak, akik csak decembertől, és vannak olyanok is, akik valamilyen oknál fogva egyáltalán nem szeretik a karácsonyt. A karácsony előtti időszak általánosságban tele van rohanással, itt jön ki az egész éves hajtás után a fáradtság, de mégis a legtöbb ember törekszik arra, hogy ez az ünnep a lehető legtökéletesebb legyen. Éppen ezért vannak emberek, akiknek egy nagy versenyfutás az év vége, a karácsonyi előkészületekkel együtt. Viszont, amikor minden megvan és áll a karácsonyfa, világítanak a színes izzók, finom, ünnepi illat járja át az otthon melegét, és már csak az ajándékok várják kíváncsi gazdáikat, egy picit minden megváltozik. Mégis a karácsony ünnepi hangulata is megossza az embereket.

More:

Személyes kapcsolatok

2019\12\10

Egyszer volt, hol nem volt, az "agresszióhegyen" túl

gettyimages-683821088-612x612.jpgSok-sok évtizeddel ezelőtt, valahol a digitális „őskor” tájékán, amikor még televízió is alig volt, létezett egy rajzfilmekkel, bábfilmekkel, gyurmafilmekkel tarkított mesebeli világ, amely bár néha csak fekete fehérben pompázott a képernyőkön, de mégis tanulságos, vicces és vidám szórakozást nyújtott az akkori generációnak. Igen, azokról a hihetetlen mesékről beszélek, amelyek még nem arról szóltak, hogy mennyi vér folyik, ki öli meg a másikat, és nem szörnyekkel, zombikkal vagy intelligens robotokkal harcoltak megállás nélkül. A mesék nem voltak tele agresszióval, halállal, és a jó meg a „gonosz” már akkor is megvívta a saját kis csatáit egymással, csak másképp, más eszközökkel, és általában valami olyan tanulsággal szolgált a mese a végén, amely tanította valami jóra, hasznosra, emberileg értékesre az akkori gyermekeket.

More:

mátrix

2019\11\29

Egy gyermek karácsonya a 21.században

gettyimages-497216088-612x612.jpgKözeledik a karácsony…

A szeretet ünnepe, ahogyan sokan nevezik. „Az” ünnep, amelyet minden gyermek alig vár, hiszen a téli iskolai szünet mellett megkaphatják a hőn áhított ajándékot, amely leginkább a szívük vágya. Korosztálytól függően igazi Kánaán kínálkozik a mai gyerekek számára, hogy milyen ajándékot is kérjenek a „Jézuskától”. Sokszor eszembe jut az én gyermekkorom, mennyire vártam, hogy megszólaljon a csengő vagy a Mennyből az angyal, és utána megrohamozhassam a karácsonyfa előtt elhelyezett, szépen becsomagolt ajándékokat. A 21. században nincs könnyű gyermekkora a gyerekeknek, nagyok az elvárások, sok az információ, és a rengeteg külső inger hatására bizony nem biztos, hogy olyan karácsonyi ajándékot választanak, amellyel a gyermekkorukat valóban élménydúsabbá, izgalmasabbá tehetik. A rengeteg technikai eszköz, a közösségi oldalak és a média befolyásoló ereje komoly hatást gyakorol a választásban a mai fiatalokra, gyermekeinkre.

More:

Mátrix

2019\11\11

Szelfim, szelfim mondd meg nékem, ki vagyok Én az életben?

gettyimages-945195568-612x612.jpg

Bizonyára kevés olyan ember él ma a földön, akinek a szelfi szó (magyarosan: önfotó) ismeretlenül cseng. Talán néhány olyan törzs létezhet a világon, amely még kevésbé fuldoklik a civilizáció magamutogatós mocsarában. Napjaink egyik legnépszerűbb kifejezése már 2013-ban Angliában az év szava „elismerést” is megkapta. Rohamos sebességgel terjedt el a világban, és mára elképzelhetetlen és nélkülözhetetlen részévé vált az emberek mindennapjainak a közösségi oldalakon. De története egészen visszanyúlik az 1800-as évek végére. Egyes források szerint az első publikált selfie már 1893-ban elkészült és Robert Cornelius fotógráfus nevéhez fűződik. De mitől vált ilyen különlegessé, ennyire népszerűvé és meghatározóvá a mai világban ez az új trend? Vajon mi állhat ennek a világméretűvé vált „divatpublikálásnak” a hátterében?

More:

Mátrix

2019\10\30

A házasság intézménye

hazas3.jpg

A mai rohanó, materiális beállítottságú virtuálisan meghamisított világban az érzelmek megélése és az emberi értékek olykor háttérbe szorulnak a mindennapi gondok és problémák miatt. Ennek elsősorban otthon, egy párkapcsolatban, egy házasságban érezhetik a súlyát leginkább. Néha megfeledkeznek arról, hogy van egy társuk, akihez az otthon melegében hazatérnek, aki csak egy jó szóra, egy ölelésre vagy az iránta érzett szeretetük kifejezésére, és egy kis törődésre vágyik. Először csak azt tapasztalják, hogy kevesebbet beszélgetnek, esetleg fáradtságra hivatkoznak, de ez csak a kezdet. Később már az ölelés, az esti összebújás is elmarad, szép lassan eltűnnek azok a kis apró, kedves figyelmességek is, amik addig még örömet okoztak a társuknak. Ilyenkor azon tűnődnek, hogy vajon miért van ez így, hiszen a kapcsolat elején, de még nem olyan régen is működött minden. Jobb esetben felteszik a kérdést magukban: mi történt, ami miatt ide jutott a kapcsolatuk, házasságuk?

A válasz egyszerű: a hétköznapok rohanó forgatagában egy idő után elfelejtik azt az alapvető dolgot, miszerint, ha nem foglalkoznak kellőképpen valamivel, ha nem szentelnek rá elegendő időt, figyelmet, az szépen lassan elkopik, meghibásodik, esetleg tönkremegy. Ha van autójuk, tudják például, hogy kell bele üzemanyag, időnként le kell cserélni az olajat, a gumikat, és nem árt, ha esetenként elviszik szervízbe, hogy megtudják, minden hibátlanul működik-e rajta. Törődnek vele, hiszen mindennap használják, mert az életük fontos része.

Miért lenne ez másképp egy párkapcsolatban vagy a házaságukkal? Működik benne minden magától? Azt gondolják, hogy egy párkapcsolatot, egy házasságot nem kell ápolni, nem kell foglalkozni vele? Elég kimondani a boldogító „igent”, és onnantól már minden megy magától? Tévedés! A házasság, ahogy sokszor mondják, egy „intézmény”, ezt a kifejezést biztos hallotta már mindenki. De ezt az intézményt is működtetni kell a benne „dolgozóknak”. Szándékosan használtam ezt a kifejezést, mert bizony dolgozni kell benne. Joggal tehetik fel a kérdést magukban: „hány órás munkarendben”? A munkaidő kötetlen, de mindennap meg kell tenniük a saját dolgukat ahhoz, hogy minden rendben legyen. Viszont egy hagyományos munkahellyel szemben, itt nincs szabadnap, nincs szabadság, mert elfáradtak. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy egy szabadnap vagy szabadság után, sokkal nehezebb helyreállítani a dolgokat, mintha minden nap megteszik a dolgukat a boldogságuk érdekében. Persze azért van egy jó hírem is: ha mindennap alaposan és lelkiismeretesen elvégzik a napi teendőiket, ez a munkahely egy életre szólhat, boldogságban, szeretetben, békességben, egészségben, harmóniában. Ha ironikus szeretnék lenni, azt mondanám: ha jól dolgoznak, nem kell aggódniuk, hogy kirúgja a „főnökük”. Mert ebben a helyzetben mindenki a saját maga beosztottja. Önmagukon múlik, hogy mennyi energiát tesznek bele a munkájukba, vagyis a házasságukba. De mi kell ahhoz, hogy jó munkaerőnek mondhassák önmagukat a saját házasságukban?

Először is tegyék a szívükre a kezüket és legyenek teljesen őszinték önmagukhoz. Tegyék fel ezeket a kérdéseket maguknak:

- Mindennap eleget tesznek a házasságukban ahhoz, hogy a társuk szeretve érezze magát?

- Úgy fejezik ki a szeretetüket, ahogy a társuk szeretné, ahogy neki jó?

- Mindennap keresik a lehetőségét annak, hogy a kedvében járjanak?

- Mindig érdeklődnek iránta, hogy van, milyen napja volt?

- Beszélgetnek, kommunikálnak egymással személyesen, megosztják egymással a terveiket, a elmondják mi bántja önöket, vagy mi okoz örömet?

- Egyáltalán eszükbe jutnak bármelyik nap ezek a kérdések? Ha igen, akkor meg is valósítják, amire gondolnak?

A válaszokat ott találják a mindennapjaikban. Ha ezekre az alapvető kérdésekre megtalálják a helyes válaszokat önmagukban, akkor már meg is tették az első lépést, hogy megtartsák vagy „visszacsempésszék” kapcsolatukba, házasságukba a szeretetet, a meghittséget és a boldogságot. Azt, hogy a következő lépéseket is megteszik-e, azt a szeretetük ereje, a kitartásuk és a „munkabírásuk” dönti majd el.

Ön milyen munkaerőnek tartja magát a házassága intézményében?

Hamarosan megjelenő könyvemben a párkapcsolatokból egyre inkább hiányzó személyes kommunikáció fontosságáról is írok. Addig is kövessétek a Pollák János Írói oldalam a facebookon.

Viszontlátásra!

Személyes kapcsolatok

2019\10\04

Meghitt randevú, a mobilommal.

gettyimages-655349912-612x612.jpg

A vendéglátás területén eltöltött 29 év alatt közeli szemtanúja lehettem annak a teljes változásnak, ahogy átalakultak az emberek kommunikációs és viselkedési szokásai. Haladni kell a korral, ahogy fejlődik a világ, viszont ez a fejlődés akkor lenne igazán egyensúlyban, ha az élet minden területen egyformán történne.  Ezzel ellentétben azt tapasztalom, hogy az emberi értékek lassan háttérbe szorulnak, mint a tisztelet vagy a figyelmesség, az udvariasság, és az emberek egyre kevesebbet foglalkoznak a saját erkölcsi, etikai, és önismereti fejlődésükkel. A személyes kommunikáció elértéktelenedik, és napjainkra már túlzottan is átvette a helyét az "érintőképernyős ujjlenyomat kontakt". Minden nap találkozok azzal a jelenséggel, hogy a 21. században a technikai fejlődés folyamata, de leginkább a következménye által napjainkra egy teljesen új, hamis valóságot hozott létre. Ebben a virtuális káoszban gyakran eltévednek, és teljesen el is vesznek az emberek, nemtől, kortól, hovatartozástól függetlenül.

More:

Személyes kapcsolatok

2019\09\25

"Valódi" gyermekkor a 21. században

img_2019-09-25_12-18-18.JPG

Nem olyan régen tartottam egy előadást az egyik budapesti, újpalotai iskolában a személyes kapcsolatok és a technikai fejlődés közötti összefüggésekről két ötödikes osztálynak is. Az előadásom apropója a mai világszemléletben a gyerekek értékrendjének, és a kommunikációs csatornáiknak a kialakulása volt. Arra is kíváncsi voltam, hogy milyen szerepet vállal a mindennapjaikban a technikai eszközök használata és hogy milyen gyermekkoruk van, ezért interaktívan bevontam őket is az előadás menetébe. Mindkét osztály a saját évfolyamának a „krémje” volt. Bevallom őszintén, én nagyon élveztem az előadást, és a visszajelzések alapján a gyerekek és a tanárnők is. Ugyanakkor nagyon tanulságos volt több szempontból is ez az egy „óra”. Fogalmazhatnék úgy is, hogy volt benne polaritás! A gyerekek nagyon együttműködtek, és az látszott, hogy nagyon okosak. Figyelmesen viselkedtek, de a felszín alatt rejtőző problémákat nem tudták – és talán nem is akarták - elfedni. Gyermeki őszinteségük, kimondott gondolataik még „elárulták” őket.

More:

Mátrix

2019\09\18

Barátság a 21. században

baratsag.jpg

Sok ember vesz körül bennünket a mindennapjainkban, és az életünk rögös útján is különböző emberekkel kerülünk kapcsolatba. Ismerősök jönnek, haverok mennek, a világ változik, és csak nagyon kevés ember marad mellettünk, aki nem tartozik a családunk körébe. Ők a barátok. Egy igazi barátság több, mint egy ismeretség, túlmutat a haverság pajkos és néha őrült mókázásain, és tudjuk, hogy egy igazi barátra mindig, minden helyzetben számíthatunk, bármiről is legyen szó. Egy igaz barátság kialakulása nem egyik pillanatról a másikra történik, bár néha talán már az első pillanatban tudjuk, hogy ő lehet majd a barátunk, és benne megbízhatunk. Persze a csalódás is benne van a pakliban, hiszen mindannyian változunk. Egy barát kiérdemli a bizalmat, és akkor is őszinte, amikor fáj, amit mond vagy tesz, de ott legbelül mindig tudjuk, hogy jót akar. Soha nem csap be, mert ha megteszi, akkor már nem barát, hanem valaki, aki visszaélt a bizalmunkkal. Igaz barátságból nincs sok, sokkal inkább kevés van belőle. Nem mindegyik szól egy életre, és nem biztos, hogy már gyermekkorunkban megtaláljuk az igazi barátokat.

More:

Személyes kapcsolatok