Manapság, a 21. században sokan úgy gondolják, hogy már nem divat romantikusnak lenni. Sokan nem is tudják talán, hogy mit is jelent egyáltalán ez a kifejezés, vagy viselkedés, és milyen fontos és mély, őszinte érzések és igazi értékek vannak mögötte. Pedig egy több éve tartó házasságban, vagy egy éppen alakuló párkapcsolatban is egyaránt fontos lenne a romantika megélése. Ahogy mondani szokták, nem „megszerezni” nehéz a szerelmet és a boldogságot, hanem megtartani egy párkapcsolatban. Eleinte mindenki igyekszik a legszebb, a legjobb, a legideálisabb arcát mutatni a másik embernek, de valahogy idővel mégis a tenni akarás megváltozik. Ahogy telik az idő, lassan átveszik a szerepet, és előtérbe kerülnek a hétköznapi problémák, amelyek elterelik a figyelmet arról, hogy legyen kedve a pároknak önmagukkal és a párkapcsolatukkal, a házasságukkal foglalkozni. Pedig egy kapcsolattal ugyanúgy foglalkozni és törődni kell, mint egy autóval, vagy mint egy virággal, amelyet szeretnénk, hogy fejlődjön, és szépségével és illatával beragyogja az életünket. Régebben az udvarlás elképzelhetetlen volt romantika nélkül, ahogy egy párkapcsolatban vagy egy házasságban is rendszeresen fontos szerepe volt.

A romantika pontosan ezt teszi, vagy inkább tenné a kapcsolatunkkal, a házasságunkkal. Hol megédesíti a napunkat, hol kizökkent a mindennapi problémákból, máskor színt visz a fekete-fehér hétköznapokba, és segít a jelenben maradni, és erőt ad, mondhatni kedvet csinál ahhoz, hogy egy feladatot, egy problémát könnyebben meg tudjunk oldani. A romantikáról még sokan azt gondolják, hogy csak a gazdagok giccses időtöltése. Sok embernek az a kép jelenik meg, ahogy néhány filmben is felfedezhető, amikor egy hófehér homokos tengerparton, pálmafák alatt, egy egzotikus koktéllal a kezükben, a tenger lágy hullámait csiklandozó naplementében sétálnak kéz a kézben. A romantika ennél sokkal színesebb, minthogy beskatulyázzuk egy ilyen idilli kép alá. A romantika nem a gazdagok játéka, és nem is a sok pénz függvénye. Még csak az sem mondható, hogy a múlt retro korszakának szerelmes divatja volt, és mára már csak az idősebb korosztály privilégiuma.

Mégis valahogy eltűnt, háttérbe szorult, mint megannyi más, valódi, igazi, őszinte emberi érték, érzés. Az érzelmek megélése és kimutatása a 21. században „ciki” lett. Nagyon ciki. Sebezhetőnek érzik magukat az emberek, elsősorban a mai fiatal generáció, és ebből kifolyólag nem merik kimutatni és megélni az őszinte érzéseiket, érzelmeiket. Pedig a romantika pontosan erről szól(na), hogy meg merjük élni, ki merjük mutatni a bennünk lévő érzelmeket a párkapcsolatunkban. Itt persze nem arra gondolok, hogy minden este küldesz egy szívecskés emotikont a párodnak, - már ha nem alszotok együtt - de fiatalabb korban ez nagyon is gyakori. Bár azt lehet látni, hogy manapság sokszor ebben merül ki a romantika. A személyesség varázsa háttérbe szorult, a személyes kapcsolatokkal kézenfogva, és ahogy fejlődik a technika, és egyre jobban digitalizálódik a világ, úgy áll fent a veszélye annak, hogy az „elszemélytelenedés” egyre nagyobb teret kap. Napjainkra a világban minden harmadik pár már online ismerkedik meg, de ezek a kapcsolatok nagy százalékban hamar véget is érnek. A valódi romantikához fontos a személyes találkozás. Lehet küldeni romantikus üzeneteket, romantikus emailt vagy egy szép zenét is, fel lehet dobni a párunknak a napját, ha nincs velünk, de az igazi, hamisítatlan romantikus élmények, és a valódi érzések megélése személyesen az igazi.

Ebben a felgyorsult digitalizált világban sok embernek nincs ideje és helye a romantikára. Ellenben sok ember teszi közszemlére az életének a napos oldalát a közösségi oldalakon. Persze legtöbbször hamisan, hogy mennyire boldogok, közben pedig az igazi érzéseiket otthon nem merik megélni. Természetesen minden embernek mást jelent a romantika. A nők általánosságban jobban bele tudnak merülni a romantikus érzésekbe, könnyebben visznek érzéseket egy pillanatba, egy helyzetbe, míg a férfiakat talán kevésbé mozgatja meg alapvetően. Pedig a romantika megélése teljesen független attól, hogy a focit szeretjük jobban, vagy a shoppingolást. Ha egy férfi meg szeretne hódítani egy nőt, vagy le szeretné venni a lábáról, akkor szinte minden esetben valamilyen romantikus dolgot fog hozzá választani, hogy ezt megvalósítsa. Egy párkapcsolatban vagy egy házasságban is hasonlóan kellene, hogy működjön, de folyamatosan és nem csak az elején, amíg a rózsaszín felhő tart. Sőt, ez nem csak a férfiak részéről kellene, hogy így legyen. Mert ahogy mondtam, a romantika mindenkinek mást jelent, de az biztos, hogy az általa megélt érzések mindenkiben hasonlóak. Csak ezt az érzést nem merik megélni és felvállalni egy párkapcsolatban, mert néha még a saját párjuk előtt is szégyenlősek, csak nem merik bevallani.

Szóval, hova tűnt a romantika? Sehova, nem tűnt el, ott van mélyen legbelül mindenkiben, csak a mai digitalizált és szociálisan érzelmileg sebezhető világban picit háttérbe szorult a valódi, őszinte érzelmek megélése, és fontosabbá vált az a szorongást keltő gondolat, hogy: „Úristen mit fognak gondolni mások, ha ezt megteszem?” A romantika megéléséhez mindössze két ember kell, egy kis fantázia, és az az érzés, hogy őszintén szeressék egymást. Nem kell hozzá még másik több száz vagy több ezer ember, mert nem az ő érzéseikről, nem az ő házasságukról, nem az ő párkapcsolatukról van szó.

A romantika TE MAGAD VAGY, és azok az érzéseid, amelyeket ki mersz fejezni, ki tudsz mutatni és meg mersz élni a pároddal kettesben!

Mert a párkapcsolat romantika nélkül olyan, mint a szivárvány fekete-fehérben.

Facebook: Valódi Romantika a 21. században. 

www.pollajk.hu