Az elmúlt évtizedben, mikor gyermek voltam, sok fantasztikus élményben volt részem. Olyan élményekben, amit, ha megosztottam valakivel személyesen, - és nem elferdítve mindenkivel, hogy az egész világ lássa - újra át tudtam élni. Meg tudtam becsülni, - és köszönni- ha kaptam valamit, és igazán meg tudtam élni egy pillanatot. Láttam, - mert érdekelt – hogy mi történik körülöttem, mert felemelt fejjel jártam-keltem, és figyeltem, nézelődtem. Voltak igazi barátaim, akikre számíthattam bármikor, személyesen. Amikor készült rólam egy fotó, az a tiszta valóságot tükrözte, és nem érdekelt, hogy nézek ki rajta, mert nem akartam megfelelni senkinek és semmilyen aktuális divattrendnek. Nem voltam depressziós a kialvatlanságtól, hogy még éjfélkor is a közösségi oldalt bújtam, mert nem volt, vagy attól, hogy csak öten lájkolták a fotómat, és ha kaptam egy ötöst matekból, az nem volt ciki, sőt!

Sok dolog most sincs másképp az életemben, mert vannak dolgok, amik nem változnak, de mások igen, ahogy a világ is. Napjainkra teljesen megváltoztak és átalakultak az értékrendek, és nem jó irányban. Tudtam, hogy az emberi értékek mit jelentenek, mert nekem még megtanították a szüleim. Ez egy „letűnt kor”, az a bizonyos 20. század vége, amelyben még számított az emberi értékrend. Én nagyon hálás vagyok, amiért volt gyermekkorom, mielőtt a technológia mindent legyőzött. Igen, mindent; ami emberi volt abban az időben. Fantasztikus használni a technika varázslatos eszközeit, egy csoda, hogy hova fejlődött minden a technológia területén, rengeteg hasznos dolog van az életünkben. Csak az emberi értékrendek éppen ezzel ellentétesen kezdtek háttérbe szorulni, és valahol a múltban ragadni. Komoly összefüggés mutatkozik a személyes kapcsolatok elértéktelenedése és az új média megjelenése között, hiszen napi szinten elérhető bárki, vagy bármilyen információ, akár egy mobiltelefonon is. Mindennap elképesztő sebességű információáradat halmozza el a mai kor emberét, amelynek csak töredéke képvisel valódi értéket, az emberségről nem is beszélve.

Egy tömegközlekedési járművön elfordulnak az emberek, és a kék színű képernyőbe mélyedve eszükbe sem jut az udvariasság, hogy például átadják a helyüket, ha meglátnak egy idősebb embert vagy egy áldott állapotban lévő kismamát. A kérem és a köszönöm elcsépelt és ciki kifejezésekké avanzsálódtak. Ami talán még ennél is lehangolóbb, hogy az új médián nevelkedő generációk nem igazán tudnak önmaguktól mit kezdeni az életükkel, mert az új média mondja meg nekik, hogy kik is ők valójában. Eljutottunk oda, hogy sokaknak a telefonjuk a párjuk, az internet a szüleik, és a közösségi oldalak a bibliájuk. A mai fiatalok, de még némelyik előző generáció tagjának nagy része is, sajnos nem ismerik az emberi értékekhez kapcsolódó viselkedési mintákat. Az őszinteség elveszett az új média ingoványos és hamis mocsarában, a tisztelettel és a becsülettel karöltve. Egy fotót addig retusálnak, amíg – szerintük – tökéletes nem lesz, mert mit fognak szólni majd az emberek, ha nem perfekt minden eleme, és befordulnak, ha alig kapnak rá lájkot vagy szívecskés emotikont.

Mindenki boldog az új médiában, mindenki gazdag, és mindenkinek mindenki a barátja. Attól értékes valaki, ha minél több a lájkja, a követője, ha mindenki látja, hogy mit eszik, mit iszik, hova utazik vagy hogy alma van e a telefonján vagy valami más logó. Torzulnak az értékrendek, ciki jó tanulónak lenni, ciki a segítségnyújtás, ciki a valódi tudás, ciki nem lógni a snapchaten, nem posztolni az instán, a facebookon, nem szörfözni az interneten, és ciki kilógni a világ állatkertjéből is. Arc nélkül, kitalált fantázianevek mögé bújva írják kommentjeiket a „bátrak”, és imádják, hogy büntetlenül szapulhatnak bárkit és bármit, mert ez is menő. A tik-tok „sztárok” léteznek (!), mert van rá igény, - ahogy a szappanoperákra és a Győzike_showra is volt - és ezek képviselik a mai „értéket”, a trendet és a követendő példát a 21. században. Természetesen lehet – és kell(ene) is - ezen változtatni, de a döntés mindenkinek a sajátja.

A szórakozási szokások is megváltoztak, persze kérdés, hogy kinek mi a szórakoztató a mai világban. Sajnos az emberek egyre kevesebbet járnak össze bulizni, vagy akár csak személyesen találkozni egymással. Minek tegyék, hiszen lehet egymást hívni és korlátlanul chatelni, és ezzel sokszor meg is elégednek. Lerövidült az alvásidő, mert még este lefekvés előtt is a kék színű képernyőt bámulják, ami miatt másnap még kevesebb kedvük és erejük lesz tenni önmagukért bármilyen építő jellegű feladatot. A többi emberrel szemben pedig még kevésbé toleránsak. Persze adódik a kérdés, hogy ki, mit hajlandó megtenni önmagáért, és a fejlődéséért, kinek mi a fontos, a szórakoztató, az értékes. Mindenki másban talál a saját besorolása alapján értéket. Viszont az a döntés, amelyet nem követ érdemben folyamatos célirányos cselekvés, az nem marad más, mint egy ima, egy sóhaj vagy egy kívánság. Ezek után pedig még azon is érdemes lehet elgondolkodni, hogy minden olyan dolog, amit nem tesz meg valaki önmagáért, azzal valójában saját magának árt vele, hiszen egyre jobban eltávolodik attól, amit esetleg el szeretne érni. Erre pedig tökéletes lehetőséget kínál a figyelemeltereléssel az újmédia. Albert Einstein egyszer azt mondta:

• „Félek attól a naptól, amikor a technológia fontosabb lesz, mint a személyes kapcsolattartás. A világon lesz egy generációnyi idióta.”

Nem sokat tévedett… Az értékrendek átalakultak, megváltoztak, eltorzultak… A legnagyobb kérdés csak az, hogy mikor emeljük fel a fejünket, és nézünk körül, hogy észrevegyük, mi történik körülöttünk, és milyen változáson megy keresztül a világ, ahol az emberi értékeket és az értékrendeket magunk mögött hagyjuk, a személyes kapcsolatokkal kézen fogva.