A vendéglátás területén eltöltött 29 év alatt közeli szemtanúja lehettem annak a teljes változásnak, ahogy átalakultak az emberek kommunikációs és viselkedési szokásai. Haladni kell a korral, ahogy fejlődik a világ, viszont ez a fejlődés akkor lenne igazán egyensúlyban, ha az élet minden területen egyformán történne.  Ezzel ellentétben azt tapasztalom, hogy az emberi értékek lassan háttérbe szorulnak, mint a tisztelet vagy a figyelmesség, az udvariasság, és az emberek egyre kevesebbet foglalkoznak a saját erkölcsi, etikai, és önismereti fejlődésükkel. A személyes kommunikáció elértéktelenedik, és napjainkra már túlzottan is átvette a helyét az "érintőképernyős ujjlenyomat kontakt". Minden nap találkozok azzal a jelenséggel, hogy a 21. században a technikai fejlődés folyamata, de leginkább a következménye által napjainkra egy teljesen új, hamis valóságot hozott létre. Ebben a virtuális káoszban gyakran eltévednek, és teljesen el is vesznek az emberek, nemtől, kortól, hovatartozástól függetlenül.

Amikor még a vendéglátásban dolgoztam, fura volt látni, hogy eltűntek a meghitt, kettesben eltöltött esték egy kellemes vacsora és egy pohár finom bor, vagy egy pohár pezsgő mellett. Baráti társaságok üldögélnek csöndben, lehajtott fejjel egy asztalnál a wifi-fi kód mámorító birtokában. Sajnos ugyanez elmondható a nap bármely időszakára vonatkozóan, és nem csak az éttermekben. Nem tisztelik meg egymást sem a figyelemmel, sem a jelenléttel, egyszóval azzal a személyes varázzsal, amely valós tartalmat és minőségi időt adhatna egy személyes találkozásnak, akár egy kellemes estének. Nem beszélgetnek egymással, vagy ha igen, akkor nem néznek egymás szemébe. A pixelekkel tarkított virtuális mesevilág, a chatelés izgalma vagy a közösségi oldalak rabul ejtő börtöne teljesen elvarázsolja őket egy másik világba. Önmagukon kívül még több száz másik emberrel étkeznek „együtt” a közösségi oldalakon, és ha lehetőség volna rá, lehet, hogy még az ételt is megkóstoltatnák a „lájkolókkal” a képernyőn keresztül. Ez a mai valóság, amely már hozzátartozik az életükhöz, és amely nélkül sokan már létezni sem tudnak. Valamelyik nap kaptam egy kedves fotót egy ismerősömtől, ez állt benne: - „Ma azt hallottam, hogy az ételeket úgy is el lehet fogyasztani, ha előtte nem fotózzuk le és nem tesszük ki a facebookra… Döbbenet, hogy mik vannak! – Lényegében vicces, de mélyebben belegondolva inkább nagyon elgondolkodtató. Természetesen a technikai eszközök nagyon fontos és hasznos részei a mindennapoknak, a mai társadalomnak, ez abszolút vitán felül áll! Viszont csak egy bizonyos pontig. Addig, ameddig tudatosan és mértékletesen használják őket. Addig a határig, ameddig még nem okoz függőséget a használatuk, ameddig még egy személyes találkozó alkalmával képesek a „személyes kommunikációra” koncentrálni, és jelen lenni. A kommunikáció fogalma teljesen átalakult és át is értékelődött. Elszemélytelenedik a mai generáció - is! -, és a technika végeláthatatlan fejlődése magával rántja és rabjává teszi őket. Családokat láttam minden nap úgy ebédelni vagy vacsorázni, hogy közben le sem tették a telefont a kezükből, vagy éppen a néhány éves kisgyermek a tabletet nézte, miközben falatozott egy étteremben, akár még este 11-kor is. S hogy miért nem beszélgetnek inkább, vagy miért nem egymásra és az étkezésre figyelnek és koncentrálnak az emberek? Mert az már nem „trendi”, vagy mert sokszor nem tudnak miről! Közel 30 évet töltöttem el a vendéglátás forgatagában, amely elég sok idő, és nem jó érzés látni, hova „korcsosult” el a világban a kommunikáció ez alatt az idő alatt a technikai fejlődés által... Sajnos nem kell elmenni egy étterembe ahhoz, hogy hasonló dolgot tapasztaljunk. Használják ki a technika nyújtotta kényelmet és azokat a fantasztikus lehetőségeket, amelyet ezek az eszközök kínálnak a mindennapokban, de legyen meg az egyensúly, ahol még az emberi értékek is fontosak maradnak. Lehetséges hasznosan és tudatosan használni az életükben az elektronikus vívmányokat, de ne csak ezekről szóljon az életük... Nemrég egy előadáson azt hallottam egy előadótól, hogy szerinte a telepatikus kommunikáció lenne a mai világban már az alap kommunikációs eszköz. Viszont mivel még az emberiség nem tud így kommunikálni egymással, ezért miért kell felháborodni azon, hogy ma már az emberek személyesen is csak írogatnak egymásnak egymással szemben ülve például egy étteremben, ha látják, hogy a másik fél éppen „elfoglalt”, akár két méterről, az asztal másik végéről is… Számomra ez túlzás, én vállalom… Ha már annyi időre sem képesek elszakadni a varázslatos virtuális képi mesevilágtól, a közösségi oldalak rabul ejtő ingoványától, a chatelés izgalmától vagy a hihetetlen fejlesztésektől, amíg egy olyan ember társaságában vannak, akit szeretnek vagy kedvelnek; akkor lehet, hogy eljött az ideje elgondolkodni a tisztelet, a szeretet és a figyelem pontos meghatározásán és fontosságán a saját életükben, és a személyes kapcsolataik valódiságán is. Sajnos sok ember éli úgy az életét, hogy a mobilja a párja és a közösségi oldalak a „bibliája”

Hamarosan megjelenő könyvemben erről a témáról is írok. Addig is kövessétek a Pollák János Írói oldalam a facebookon.

Viszontlátásra!