Megvettük a fenyőfát, néhány új díszt is hozzá, az ajándékok is már a csomagolásra várnak, még az utolsó bevásárlást kell megejteni az ünnepi menü elkészítéséhez, és a bejglit kell megrendelni. A készülődés utolsó fázisa azt jelenti, hogy közeledik a karácsony. A gyerekek a téli szünetben azután, hogy nincs tanítás, az ajándékozás pillanatát várják talán a legjobban, míg a szülők pedig munka után lázasan, fejvesztve rohangálnak, hogy időben beszerezzék a karácsonyfa alá valót. A karácsony minden emberből más érzéseket vált ki. Van, akik már szeptembertől készülnek erre az ünnepre, vannak, akik csak decembertől, és vannak olyanok is, akik valamilyen oknál fogva egyáltalán nem szeretik a karácsonyt. A karácsony előtti időszak általánosságban tele van rohanással, itt jön ki az egész éves hajtás után a fáradtság, de mégis a legtöbb ember törekszik arra, hogy ez az ünnep a lehető legtökéletesebb legyen. Éppen ezért vannak emberek, akiknek egy nagy versenyfutás az év vége, a karácsonyi előkészületekkel együtt. Viszont, amikor minden megvan és áll a karácsonyfa, világítanak a színes izzók, finom, ünnepi illat járja át az otthon melegét, és már csak az ajándékok várják kíváncsi gazdáikat, egy picit minden megváltozik. Mégis a karácsony ünnepi hangulata is megossza az embereket.

Nem mindenki számára három nap nyugalom, béke, harmónia, megértés és szeretet ez az ünnep. Néhány embernek a karácsony egy szokásos ajándékozási szertartás, hamis mosolyokkal és álszent beszélgetésekkel átitatott összejövetel, amikor kötelezően van együtt az egész család. A szeretet ünnepe, ahogy a karácsonyt nevezik, nem mindenkinek öröm, és nem mindenhol figyelnek őszintén a másikra. Sok embernek mégis ez az ünnep az, amikor megpróbálják félretenni a problémáikat - legalább erre a kis időre - amikor elfelejtik a vitákat, amikor nincs zsörtölődés a másikkal, amikor megkeresik a békét és egy picit megnyugvást találnak az egész éves hajtás és a sok stressz után. Mások szerint nem csak ezen a három napon kell „kedvesnek” lenni, és szeretni a másikat. Így hát, mindenkinek mást jelent a karácsony hangulata, kinek szép, kinek hamis, és ezt el kell fogadni. Viszont egy személyes találkozás a rég nem látott családtagokkal vagy a barátokkal talán karácsonykor mégis más, mint amikor csak futólag találkozunk valakivel. Ez egy olyan alkalom, amikor nem kell sietni sehova, és van, vagy lehetne egy picivel több időnk egymásra, őszintén, szeretetben. Van, aki ilyenkor őszintébben el tudja mondani, meg tudja beszélni szemtől-szemben az élet nagy dolgait a másikkal, vagy elmesélni az élményeit, amelyek azóta történtek, amióta nem találkoztak egymással. Én úgy gondolom, hogy - nem csak karácsonykor, hanem - mindig jól, sőt, jobban esik személyesen beszélgetni valakivel, jól esik a megértés, jó látni a mosolyt az arcokon, vagy érezni egy ölelést, amelyet régen nem kaptunk már, mert mindig csak rohanunk mindenhova, főleg karácsony előtt… A szeretet mellett talán éppen ezért – lehetne - olyan kivételes ünnep a karácsony, mert egy picit megáll mindenki, megpihen az élet rohanó forgataga, és van egy kis idő azokkal a személyes kapcsolatainkkal foglalkozni, akik a legfontosabbak a számunkra. Elsősorban természetesen a család és a barátok. Persze nem jut idő mindenkire, de mégis legalább ilyenkor biztosan együtt van a család, szeretetben. Persze itt is lehet azt mondani, hogy miért csak ilyenkor, az év többi napján miért nem? Tudom, és értem, de ilyenkor – majdnem - minden lelassul, megáll egy picit az élet. Nem úgy, mint az év többi napján, amikor alig van más, mint a telefonálás vagy a folyamatos chatelés, és sajnos ez az, ami még karácsonykor sincs másképp, mert a digitális világ az ünnepek alatt sem áll meg. Sőt, talán karácsonykor még jobban előtérbe kerül, a sok üzenet és poszt által. Az ajándékok között ott vannak legnagyobb részben az új telefonok, a korlátlan net, ami talán egy picit elveszi és időszakosan meg is szünteti a személyesség varázsát és pici túlzással sok helyen ebben merül ki a szeretet. Természetesen sok családnál még őriznek bizonyos hagyományokat, ahol nem a technika vagy az egész éves törődés hiányának a kompenzációja tölti ki az ünnepet, ahogy néhányan gondolkodnak a karácsonyról, hanem a valódi szeretet és a figyelem. Figyeljék meg szeretteiket, legfőképpen a gyermekeiket, hogy karácsonykor, amikor együtt van az egész család, mennyit beszélgetnek egymással személyesen, és mennyi időt töltenek a mobiljukkal. Akár együtt vagy egyedül elvonulva, megszüntetve a külvilág történéseit, a szeretet ünnepén. A karácsony ünnepe iránt ma már különbözőképpen éreznek az emberek, mást gondolnak róla, és talán a mai felgyorsult, rohanó, digitalizált világban már nem mindenhol és nem mindenkinek azt jelenti, vagy úgy éli meg, mint régen. Egy dolog biztos, a karácsonyunk olyan lesz, amilyenné mi „varázsoljuk”, ahogy mi viselkedünk, amit mi adunk és teszünk bele, mind érzelmileg és materiálisan egyaránt. Az én gondolatom az, hogy bárcsak minél többször lenne "mini karácsony" azért, hogy többet találkozzunk személyesen egymással, hogy többet beszélgessünk személyesen és őszintén, legfőképpen a gyermekeinkkel. Ne csak az ajándékozásról, a vélt vagy valós érzelmekről, a közösségi média és a chatelés figyelemelterelő hatásairól, hanem az ünnepi hangulatról, a meghittségről, a szeretetről és a személyes találkozások varázsáról szóljon, és legyen igazából és őszintén a szeretet ünnepe, ahogy nevezik.

Áldott, boldog, békés, szeretettel és személyes találkozásokkal, tartalmas, kedves és őszinte beszélgetésekkel teli ünnepeket kívánok mindenkinek!

Ha tetszett az írásom, kövessétek írói oldalam a Facebookon: @pollakjanosiroioldal vagy a Pol"lájk" közösségi érték(t)rendek oldalamat.