A mai rohanó, materiális beállítottságú virtuálisan meghamisított világban az érzelmek megélése és az emberi értékek olykor háttérbe szorulnak a mindennapi gondok és problémák miatt. Ennek elsősorban otthon, egy párkapcsolatban, egy házasságban érezhetik a súlyát leginkább. Néha megfeledkeznek arról, hogy van egy társuk, akihez az otthon melegében hazatérnek, aki csak egy jó szóra, egy ölelésre vagy az iránta érzett szeretetük kifejezésére, és egy kis törődésre vágyik. Először csak azt tapasztalják, hogy kevesebbet beszélgetnek, esetleg fáradtságra hivatkoznak, de ez csak a kezdet. Később már az ölelés, az esti összebújás is elmarad, szép lassan eltűnnek azok a kis apró, kedves figyelmességek is, amik addig még örömet okoztak a társuknak. Ilyenkor azon tűnődnek, hogy vajon miért van ez így, hiszen a kapcsolat elején, de még nem olyan régen is működött minden. Jobb esetben felteszik a kérdést magukban: mi történt, ami miatt ide jutott a kapcsolatuk, házasságuk?

A válasz egyszerű: a hétköznapok rohanó forgatagában egy idő után elfelejtik azt az alapvető dolgot, miszerint, ha nem foglalkoznak kellőképpen valamivel, ha nem szentelnek rá elegendő időt, figyelmet, az szépen lassan elkopik, meghibásodik, esetleg tönkremegy. Ha van autójuk, tudják például, hogy kell bele üzemanyag, időnként le kell cserélni az olajat, a gumikat, és nem árt, ha esetenként elviszik szervízbe, hogy megtudják, minden hibátlanul működik-e rajta. Törődnek vele, hiszen mindennap használják, mert az életük fontos része.

Miért lenne ez másképp egy párkapcsolatban vagy a házaságukkal? Működik benne minden magától? Azt gondolják, hogy egy párkapcsolatot, egy házasságot nem kell ápolni, nem kell foglalkozni vele? Elég kimondani a boldogító „igent”, és onnantól már minden megy magától? Tévedés! A házasság, ahogy sokszor mondják, egy „intézmény”, ezt a kifejezést biztos hallotta már mindenki. De ezt az intézményt is működtetni kell a benne „dolgozóknak”. Szándékosan használtam ezt a kifejezést, mert bizony dolgozni kell benne. Joggal tehetik fel a kérdést magukban: „hány órás munkarendben”? A munkaidő kötetlen, de mindennap meg kell tenniük a saját dolgukat ahhoz, hogy minden rendben legyen. Viszont egy hagyományos munkahellyel szemben, itt nincs szabadnap, nincs szabadság, mert elfáradtak. Pontosabban inkább úgy fogalmaznék, hogy egy szabadnap vagy szabadság után, sokkal nehezebb helyreállítani a dolgokat, mintha minden nap megteszik a dolgukat a boldogságuk érdekében. Persze azért van egy jó hírem is: ha mindennap alaposan és lelkiismeretesen elvégzik a napi teendőiket, ez a munkahely egy életre szólhat, boldogságban, szeretetben, békességben, egészségben, harmóniában. Ha ironikus szeretnék lenni, azt mondanám: ha jól dolgoznak, nem kell aggódniuk, hogy kirúgja a „főnökük”. Mert ebben a helyzetben mindenki a saját maga beosztottja. Önmagukon múlik, hogy mennyi energiát tesznek bele a munkájukba, vagyis a házasságukba. De mi kell ahhoz, hogy jó munkaerőnek mondhassák önmagukat a saját házasságukban?

Először is tegyék a szívükre a kezüket és legyenek teljesen őszinték önmagukhoz. Tegyék fel ezeket a kérdéseket maguknak:

- Mindennap eleget tesznek a házasságukban ahhoz, hogy a társuk szeretve érezze magát?

- Úgy fejezik ki a szeretetüket, ahogy a társuk szeretné, ahogy neki jó?

- Mindennap keresik a lehetőségét annak, hogy a kedvében járjanak?

- Mindig érdeklődnek iránta, hogy van, milyen napja volt?

- Beszélgetnek, kommunikálnak egymással személyesen, megosztják egymással a terveiket, a elmondják mi bántja önöket, vagy mi okoz örömet?

- Egyáltalán eszükbe jutnak bármelyik nap ezek a kérdések? Ha igen, akkor meg is valósítják, amire gondolnak?

A válaszokat ott találják a mindennapjaikban. Ha ezekre az alapvető kérdésekre megtalálják a helyes válaszokat önmagukban, akkor már meg is tették az első lépést, hogy megtartsák vagy „visszacsempésszék” kapcsolatukba, házasságukba a szeretetet, a meghittséget és a boldogságot. Azt, hogy a következő lépéseket is megteszik-e, azt a szeretetük ereje, a kitartásuk és a „munkabírásuk” dönti majd el.

Ön milyen munkaerőnek tartja magát a házassága intézményében?

Hamarosan megjelenő könyvemben a párkapcsolatokból egyre inkább hiányzó személyes kommunikáció fontosságáról is írok. Addig is kövessétek a Pollák János Írói oldalam a facebookon.

Viszontlátásra!