Egyik reggel várakoztam egy rendelőben, és amikor körülnéztem, a legelső dolog az volt, ami feltűnt, hogy velem szemben egy Anyuka, egy Apuka és a kamasz lányuk egymás mellett ülve mindhárman mélyen lehajtott fejjel a telefonjukat nyomkodták. Miután jobban körülnéztem észrevettem, hogy valójában szinte mindenki a kék képernyőt bámulta, ki mosolyogva, ki mélabúsan vagy teljes közönnyel. A mobilunkkal és a közösségi médiával eltöltött időnk rohamosan növekszik, ahogy a személyes kommunikációval, a beszélgetéssel eltöltött időnk pedig egyre csökken. Elmondható, hogy egy felnőtt embernél az alapvető életben maradási szükségletekhez tartozó tevékenységek, mint például az evés és ivás lassan kevesebb időt és figyelmet kap egy napra lebontva, mint a telefonjukkal és a közösségi médiával eltöltött idejük. Napjainkra legalább ugyanannyi időt „követel” magának az online énünk építése és fenntartása, mint a táplálkozás, ami elég tragikus a jövőbe tekintve. Sőt, sokszor éppen pont a táplálkozásra való figyelmet rabolja el.

Ha ugyanezt megnézzük a mai fiatalok körében, akkor bizony ez az időtartam már lassan az alvásidővel vetekszik, ami igencsak elgondolkodtató. Egy átlagos fiatal, ha 8 órát alszik egy nap, és itt nem a hétvégi napokról beszélek, hanem a hétköznapokról, az iskolaidőről, akkor az már jónak számít, - már ha nem nézegeti titokban éjfélig a mobilját. Ellenben egy átlagos fiatal 6-7 órát szemrebbenés nélkül nyomkodja a telefonját napi szinten, használja a közösségi médiát, chatel, posztol, szörfözik a neten, de egy felnőtt ember is legalább 2 órát eltölt ezzel a „személytelen” tevékenységgel. Elmondható tehát, hogy az online világban, a „virtuális énkép” felépítésével több időt tölt a mai kor embere, mint az offline életével, vagyis a saját emberi értékeinek és a valódi életének a fejlődésének az építésével. Ez a fiatalok esetében azért is elszomorító, hiszen az online eltöltött időt sokszor olyan emberekkel társítják, akiket nem is ismernek igazán, vagy pedig nem tartoznak a legszorosabb kapcsolataik közé. Mondhatjuk azt, hogy több időt töltenek a közösségi médiával és a telefonjukkal, mint a saját családjukkal vagy akár a barátaikkal személyesen.

A személyes kapcsolatok sajnos egyre jobban elértéktelenednek, és háttérbe szorulnak az online világgal és az online kapcsolatokkal szemben. Reggel, amíg várakoztam éppen ez jutott eszembe, hogy az emberek elvesztették a másik ember iránti személyes érdeklődésüket, már nem tartják egymást érdekesnek. Nem foglalkoztatja őket, hogy találkozzanak egymással és megbeszéljék mi történik velük. Nincs rá igény, mert online, felületesen úgyis látják, így csak keveset találkoznak és beszélgetnek egymással személyesen. Előfordulhat az is, hogy néha nem is tudnának miről beszélgetni, hiszen a közösségi média pletykái és hamis valóságáradata sajnos sokkal vonzóbb az emberek számára. Kíváncsi lennék arra, ha valakit megkérdeznének egy családban, hogy tudja-e a párjáról, gyermekeiről, nagyszüleiről vagy éppen a legjobb barátairól, hogy mi a kedvenc étele, színe vagy filmje, akkor vajon meg tudnák-e ezeket a kérdéseket pontosan válaszolni?

A közösségi oldalakon sokan segítőkészek akarnak lenni, és megpróbálják megoldani néha mások problémáit, de otthon, a saját családjukban, a saját valóságos életükben, környezetükben sokszor elmenekülnek előle, vagy megpróbálnak kibújni a felelősség alól, hogy azt megoldják. Egy nagyon aktuális példa: Úgy zavar, hogy a gyermekem mennyit telefonozik, állandóan, mindenhol azt nyomkodja, ahelyett, hogy… Mi? Ha azt látja, hogy te is ezt teszed, miért vársz el tőle mást? Segítesz neki abban, hogy megértse a mai világot, elmagyaráztad már neki, hogy mit is jelent az, hogy online vagy offline? Esetleg ismeritek azt a kifejezést, hogy „minőségi idő” vagy hogy „élmény”? Leültél vele beszélgetni valaha erről a témáról? Tudod, hogy több száz „barátja” – persze sokkal inkább ismerőse – van a közösségi oldalain, de valójában lehet, hogy magányos, ahogy lehet, hogy te is az vagy, hiába élsz kapcsolatban? Láttad azt a húsz különböző csoportot, amiben benne van és ami miatt percenként jelez a telefonja? De vajon a csoport többi tagja ismeri-e őt igazán, vagy ő ismeri a csoportban lévő társait, érdeklik-e őket ilyen kérdések? Tőled mit lát, te mennyit nyomkodod a telefonod és használod a közösségi médiát? A te online éned valós képet mutat rólad, rólatok és mindennap építed az online énedet, hogy „népszerű” legyél?

Hatalmas a különbség az offline és az online éned között. Talán a legnagyobb különbség az, hogy aki valóban ismeri az offline énedet, ő valószínűleg jól ismer téged, viszont aki csak az online énedet „ismeri”, szinte biztos, hogy nem tud rólad semmilyen érdemi információt, csak annyit, amennyit megosztasz magadról. Ebben a legfontosabb kérdés az, hogy vajon az online éned mennyire valóságos? Az online éned nagyon sok esetben hamis, sok esetben retusált, és egy agyonra tökéletesített profil, aminek általában csak csekély köze van az offline énedhez, vagyis az igazi valósághoz. Hasonlóság általában akad a kettő között, de az online éned felépítése mindig eltér az igazi életedtől. A kérdés, hogy vajon miért? Ez azért is lényeges, mert a saját gyermekeid és más gyermekei is folyamatosan ezt látják. A félig hamis profilodat, amin mindig tökéletesíteni kell, mert az attól válik „lájkolhatóvá”, ami persze fontos – a többi félig hamis online énképpel rendelkezőnek -, bár valódi, igazi érték vagy kendőzetlen valóságtartalom sokszor nincs mögötte. A közösségi médiában, ki kell mondani, sokszor valótlan, amit látsz vagy amit te megosztasz az életedről, még ha fáj is ezt beismerni akkor is, és tulajdonképpen semmi másról nem szól, mint a figyelemfelkeltésről, amit személyesen nem kapsz meg, de az online térben igen. Pedig a valódi figyelem, amire az emberek vágynak, veled együtt, és a fiatalok pedig még inkább, azt éppen az online világból nem kapjátok meg valóságosan.

Valóságot szeretnél? Írok egyet neked: A közösségi média megtanít "hazudni", megmutatja hogyan ferdítsd el a valóságot!

Nincs egyensúlyban az offline és az online világod. Míg az egyik rohamosan - hazugságokkal, hamis képekkel feltöltve - száguld a 21. században, addig a másik értékei hanyatlanak. Egyszerűbben fogalmazva a valós emberi értékek és a személyes kapcsolatok ma már nem trendiek, az újmédia lett a 21. század értékrendje „bibliája”. Még egyszerűbben megfogalmazva, az online énkép és élet folyamatos és kényszeres építése elnyomja és átveszi a hatalmat az offline éned személyessége és embersége felett. A mai generáció totálisan és súlyosan – technikai - eszközfüggő, és messze nincsenek tisztában ennek a lehetséges és igen valóságos következményeivel. Persze ilyen világot élünk, ők ebbe születtek bele. Na igen, mondják ezt azok, akik szintén nem tudnak konfrontálni a saját valóságukkal, vagyis, hogy ők is függők, csak nehéz és kellemetlen ezzel kényelmesen szembenézni. Éppen ezért elég valós probléma, hogy a felnőttek között is sokan így élnek, és nem tesznek ellene semmit, mert azzal be kellene ismerniük, hogy ők is ebben a cipőben járnak. Nem az a baj, ha építed az online énedet, hanem az, hogy hamis, hogy nem valóságos, és hogy nincsen, vagy csak alig van benne valódi érték, és ez teljesen elveszi a figyelmedet a valódi énedről, aki valójában te vagy, vagy inkább csak lehetnél!? Egy hatalmas digitális szupermarketben élünk, ahol tárgyiasítva van a világ, és azt gondolják az emberek, hogy attól boldogok, amit megvesznek vagy megosztanak, és elbújnak az online világ kínálta álarcok mögé. Amíg nem emeled fel a fejed, addig nem fogod látni a valóságot, csak mindig azt, amit te valóságosnak hiszel egy hamis világ mögé elrejtve. 

Ha tetszett az írásom, gyere és látogass el a Facebookon a Pol „lájk” Közösségi érték(t)rendek csoportba, ahol hasonló témákkal foglalkozunk.