Ebben az időszakban, most mikor leginkább a „maradjotthon” és a Home Office időszakát éljük, a kommunikáció és az online tudástér használata is előtérbe kerül. A kommunikáció egyik fajtája a személyes párbeszédek, az otthon maradtakkal, a családtagokkal, amelyek újra felerősíthetik a személyes kommunikáció, a beszélgetések fontosságát. A másik pedig az online kommunikáció azokkal az emberekkel, akikkel most nem tudunk személyesen találkozni, de mégis tartjuk velük ebben a formában is a kapcsolatot. Az online kommunikáció használatával kapcsolatban az egyik nap megtapasztaltam egy számomra egészen furcsa dolgot. Mikor leültem tanulni a gyermekemmel és a tanárnőnek el kellett küldeni az elkészült házi feladatot online formában, akkor érdekes dolgot figyeltem meg. A kiskamasz gyermekem mikor beírta a mobiltelefonján a felvezető szöveget, hozzáteszem hihetetlen gyorsasággal, akkor sem vesszőt, sem semmilyen más írásjelet nem használt. Természetesen ékezeteket sem, de arra az volt a válasz, hogy: - Minek? Hiszen a szavakat a telefon automata szövegszerkesztője önmagától kijavítja, de az írásjelek így sem kerültek bele a szövegbe. A tanárnő nem mellesleg nyelvtan tanár is.

Mint kiderült számomra, nekik kiskamaszoknak, az Ő korosztályuknak ez teljesen természetes, ők így kommunikálnak online, ilyen formában chatelnek és ezt meg is értik. Mikor megkértem, hogy picit beszélgessünk erről a témáról, és egy-két csoportos chatbeszélgetésbe is belenéztünk, felfigyeltem arra, hogy bizony némelyik üzenet nekem mást jelentett, mint neki(k). Az Ő generációjuk így kommunikál, nekik ez teljesen természetes, hogy mindent kijavít helyettük a szövegszerkesztő. Viszont bennem megfogalmazódott az a kérdés, hogy vajon ez a nyelvtan tanulásban milyen hatással van erre a generációra és a mai kor emberére is. Ez a technikai „segítség” vajon megkönnyíti vagy megnehezíti a kézzel írott nyelvtani helyesírás elsajátítását, és mennyire tudnak vagy akarnak ezek után odafigyelni a kézzel leírt szövegre, amelyben az iskolában a tanár figyeli az ékezeteket és az írásjeleket is. Sokat változtak a helyesírás szabályai az elmúlt évtizedekhez képest. Értem, hogy lassan mindent átvesz a technika és a digitalizáció, de még sok helyen kérnek kézzel írott önéletrajzot, többek között éppen emiatt, mert ez is része a személy intelligenciájának. Egymás között egy chatelésben még „elmegy” ez a kommunikáció, vagy talán még egy olyan munkahelyen egymás között, ahol több fiatal is dolgozik, de már egy emotikonnal vagy egy rossz hangsúly értelmezéssel is komoly félreértések keletkezhetnek. Egy picit felületesnek tűnik ez a fajta hanyagság az online kommunikációban, még akkor is, ha ez a mostani trendeknek megfelel, és a mai generáció számára ez a természetes.

Az online tudástér használata egy másik téma. Most, hogy mindenki otthonról tanul, - de ettől függetlenül is - még jobban előtérbe kerül a kiegészítő tudás megszerzése, alkalmazása a tanuláshoz. Egy picit olyan számomra ez az új fajtája a tanulásnak, a tudás megszerzésének, hogy: - „minek gondolkodjak a megoldáson, majd a „gugli” úgyis megmondja”! A tudást, ha ebben a szituációban most hívhatjuk így, a mai generáció már nem a szüleiktől, egy beszélgetés formájában sajátítja el, hanem sokkal inkább az internetről. A temérdek információ közül meg kell tudnia találni azt, amelyik valóságos és releváns az adott témakörhöz. A közösségi oldalakról már nem is teszek említést, mert onnan csak nagyon kevés esetben találhatnak egy komoly témához tartozó lényegi információt. Többek között az egyik legnagyobb problémát az okozza a mai fiataloknál, - amiről sokan nem is tudnak - hogy szinte minden szövegben van legalább egy „meg nem értett szó”, amely teljes egészében érthetetlenné teheti számukra az adott információ vagy az elolvasott anyag, tudás értelmezését, elfogadását, megtanulását. Itt beléphetne a szülők tudása és segítsége, az internet tudatos és hasznos használata, - vagy egy értelmező kéziszótár, ha van otthon - hogy megbeszéljék vagy megkeressék, és beillesszék a szövegbe azt a jelentését a szónak, amellyel teljesen világossá és értelmezhetővé válhatna számukra a teljes szöveg.

Ellenben ez legkevésbé sem így működik, és az a tapasztalat, hogy az interneten is - tisztelet a kivételnek – leginkább a sok „szemetet” találják meg vagy keresik a böngésző fiatalok, is, a releváns információk és a valós tudás helyett. A személyes kommunikáció, a beszélgetések hiánya a szülőkkel, a felnőttekkel, egy olyan generációt nevelhet ki, akik már az online világból tanulják meg azokat a dolgokat, néha helyesen és valóságosan, máskor pedig éppen ellenkezőleg, amelyeket sok évvel ezelőtt a mai középkorú vagy idősebb generációnak még a szüleik tanítottak meg. Olyan dolgok is akadnak, amelyekről az online világban nem tudnak valódi tudást, tapasztalatot szerezni, vagy amit nem tud nekik egy „gép” vagy egy program, egy applikáció megtanítani, mint az emberi értékek, vagy az érzések. Az online tudásteret lehet és kell is tudatosan használni, mert sok hasznos, lényeges információhoz és tudáshoz lehet hozzájutni. Ellenben a mai modern, trendi, felvett értéktrendek, amit látnak a közösségi médiában, ebben a mostani „maradjotthon” helyzetben még jobban elterelhetik a figyelmet a tanulásról, a valódi tudás megszerzéséről, és több veszélyt is hordozhat magában, ha nem fordítunk a tudatos használatra elegendő figyelmet. Beszélgess, kommunikálj, és találd meg az egyensúlyt a személyes kommunikáció és az online tér használata között.