Az életben egy dolog állandó, az a változás…

Mindig, minden változik, ahogy mi magunk is változunk, még akkor is, ha néha nem szeretnénk. Ahogy akkor is változnak a dolgok, ha nem hozunk meg egy döntést, amit szívünk vagy eszünk szerint megtettünk volna. De nem mertük meghozni, mert nem volt hozzá bátorságunk. Akkor mégis mi hozza a változást? Pontosan az, hogy nem éltünk a lehetőséggel, ami ott volt előttünk. Lehet, hogy az élet tálcán kínálta, csak szándékosan elmentünk mellette… Ez a „jó így, ahogy van állapot”, amelyben annyi ember szenved napjainkban. Az a bizonyos hosszú egyenes sor, amelyből ciki kilépni. Miközben áll a sorban azt érzi, hogy szeretne változtatni valamin az életében, meghozni egy fontos döntést, de mégsem teszi meg.

Általában nem önmaga miatt, hanem egy másik ember miatt, a vélt vagy valós biztonság érzése miatt, a „mit gondolnak majd rólam, ha ezt megteszem” érzés miatt, vagy egész egyszerűen, csak mert fél… Mitől? Igen, már tudod a választ, a döntése következményétől, vagyis a változástól, amelyre úgy érzi nincs felkészülve. Azt ellenben nem méri fel, hogy annak is megvan a következménye, ha ezt a döntést, amire annyira vágyik, nem hozza meg. Hiszen minden meg nem hozott döntés mögött ott állt egy lehetőség. Valami újra, valami másra, valami jobbra, igen, a tudatos változtatásra… Nem azt mondom, hogy minden döntést könnyű meghozni, de nem lehet egy egész életen át mindig menekülni, belenyugodni mindenbe és felelősség nélkül élni.

Ha kapunk egy pofont, dönthetünk úgy, hogy védekezünk, vagy éppen visszatámadunk, mindegyiknek lesz valamilyen következménye. Ahogy annak is lesz következménye, ha „nem döntünk”, pontosabban hagyjuk, hogy tovább pofozzanak leengedett kézzel. Mert igazság szerint az is egy döntés, ha nem döntünk. De akkor dönt helyettünk más, és addig pofoz, ameddig ő akarja. Az életünk ugyanígy működik. Döntések, lehetőségek és következmények sorozata, amiért felelősséget kell vállalnunk. A különbség és egyben a kérdés is csak annyi, hogy döntésünkkel szándékosan idézzük elő a változás irányát, élünk-e a lehetőséggel vállalva a következményeket és a felelősséget, vagy hagyjuk, hogy az életünk a nem döntéseink következményeképpen változzon. Azt tudni kell, hogy a következményeket nem kerülhetjük el akkor sem, ha nem döntünk, csak akkor egyszerűen más változás áll elő az életben.

El kell, hogy szomorítsak mindenkit, aki azt mondogatja magában, hogy ha nem hoz meg egy döntést, akkor felelősséget sem kell vállalnia, mert nem lesz következménye. Hiszen ezzel csak önmagát csapja be elsősorban. Aztán meg mindenki mást is, akit érint a „nem döntése”.

S hogy miért írtam meg ezt a rövid kis cikket? Mert az elmúlt időszakban többen fordultak hozzám baráti vagy bármilyen más tanácsért, hogy mit tegyenek egy bizonyos élethelyzetben. Nem vagyok guru, csupán egy egyszerű ember vagyok sok élettapasztalattal, aki talán másképp gondolkodik dolgokról. Minden ismerősömnek azt tanácsoltam, hogy hozza meg azt az egy döntést. Még akkor is, ha azt később lehet, megbánja. Mert én azt vallom, hogy jobb meghozni egy döntést, mint azon bánkódni később, hogy "miért nem tettem meg", vagy miért nem hamarább? Nem lehet leélni egy életet úgy, hogy tele van „mi lett volna, ha” vagy „miért nem tettem meg” kétségekkel…

Az élet tele van lehetőségekkel, olyan útelágazásokkal, ahol bizony a döntéseinkért vállalnunk kell a következményt és a felelősséget is. Éppen ezért azt mondom, inkább te hozd meg a saját döntésed, mint hogy ne dönts, és meghagyd a lehetőséget arra, hogy mások döntsenek helyetted. Mert ez a te életed, légy az, aki te akarsz lenni, de ahhoz döntéseket kell hoznod...

Ne feledd, a legrosszabb, amit önmagaddal tehetsz nem más, mint az, hogy ne önmagad legyél, és ne a saját életedet éld! Márpedig önmagad csak akkor lehetsz, ha felvállalod azt az embert, aki vagy.

Hogyan?

Egy egyszerű döntéssel: Ez vagyok ÉN!

Ha tetszett az írásom, hasonló gondolatokat találsz tőlem a Facebook oldalamon: Pol"lájk". Közösségi érték(t)rendek.