Azt hiszem megérett a fejemben egy szép piros alma a jelenlegi helyzet gyümölcsöskertjében.

Mire is gondolok? Több embertől is hallottam mostanában azt a mondatot, hogy: mikor lesz már vége ennek a „HÜLYE helyzetnek”? Úgy unom már, ez így olyan ROSSZ…

Értem én, viszont… Tudsz rajta változtatni?- kérdezem. Nem – hangzik a válasz…

Pedig de…

Amikor elmész egy áruházba vásárolni, akkor a látvány, az árak, a minőség, a márkanév vagy éppen az aktuális akciók tükrében vásárolsz, igaz? De hogy függ ez össze ezzel a mostani helyzettel? Egészen egyszerűen… Minden árucikken ott van rajta egy vonalkód, vagy egy QR kód, amit az eladó, az árufeltöltő, a bolt tulajdonosa vagy bárki, akinek ez a dolga, elhelyezett rajta.

Egész egyszerűen FELCÍMKÉZTE! De miért?

Azért, hogy te dönteni tudj arról, hogy az a termék neked kell, vagy nem kell, mondjuk csak példaképpen azért az árért, igaz? Vagyis mondhatjuk, hogy ő ugyanazt teszi, amit te is minden nap megteszel, csak más és más dolgokkal. Te ugyanúgy FELCÍMKÉZED a helyzeteid, a döntéseid, az ismerőseid, egy másik ember viselkedését, egy filmet, egy ételt, egy italt, egy terméket, egy márkát, és kérlek, bocsáss meg ezért, de mondhatjuk, hogy szinte mindent és minden nap. Mert számodra ez jó, az rossz, ez szép, az csúnya, ez sok, az kevés… Neked is megvannak a „saját vonalkódjaid”, csak te a saját tapasztalataid, az előítéleteid, a véleményed, az ismert tények vagy éppen azok hiányában ragasztod rá bármire és bárkire.

Ezt az írásom is felcímkézheted, hogy ez jó vagy éppen szerinted egy „baromság”. Viszont a jelenlegi helyzetben, még akkor is, ha ez most sok embernek nehezebb, lehet éppen neked is, ezzel még inkább csak saját magadnak ártasz a legtöbbet. Utána pedig a környezetedben élő embereknek, akik szeretnek téged.

Mindenkinek vannak, voltak, lehetnek veszteségei, ami miatt még több „rossz címkével” illet majd dolgokat, embereket, stb… Én elveszítettem azt az embert, akitől az életemet, az emberségemet, az értékeimet, de elsősorban a legtöbbet kaptam. Igen, fájdalmas volt, de itt vagyok, és tudom, hogy még vannak, akik szeretnek, és még van itt, velük is és önmagammal is dolgom. Mert az élet megy tovább és csak te döntöd el, hogy milyen döntéseket hozol. Hogy az életedbe a saját döntéseid következménye képpen bekerülő helyzetekre, emberekre vagy bármire, milyen címkét, vonalkódot ragasztasz fel.

A te életedben, vagyis a te áruházadban te vagy az árufeltöltő, aki a vonalkódokat felragassza, és ez a helyzet arra kell, hogy tanítson, hogy önmagadra figyelj, fejlődj. Most mindenki még jobban címkézi a dolgokat, de ettől semmi sem fog megváltozni, mert a változás mindig önmagunkban kezdődik. A te döntésed, hogy ezt a helyzetet elfogadod, vagy raksz rá egy vonalkódot a megítélésed alapján.

S hogy ez meddig fog tartani? Ezt sem tudjuk, de az életed akkor is megy tovább.

Én nem foglalkozok ezzel a helyzettel, mert megváltoztatni sajnos nem tudom. Elfogadtam, és megértettem, hogy csak egy dolgon tudok változtatni. Önmagamon, a hozzáállásomon, és igen, az én vonalkódjaimon.

Nézd meg te is a saját vonalkódjaid, mire, kire, miért, milyen „vonalkódot” ragasztasz rá. Emelkedj fel, még akkor is, ha most úgy érzed minden összeesküdött ellened. Mindig van választásod, de az csak rajtad múlik.

Legyen szép napotok, és tudjátok, hogy minden dolog tanít valamire, akár felcímkézitek őket, akár nem.

Pollák János. Vegán funkcionális sportoktató.