Sok dolog foglalkoztatja a szülőket, amely a gyermekeik fejlődésével kapcsolatos. Jobb esetben igyekeznek velük minőségi időt eltölteni, játszani, ameddig igénylik, és olyan dolgokról is beszélgetni velük, amelyeknek az életükben hasznát veszik, és segítik őket a fejlődésben. Mindegyik tevékenység kapcsán természetesen kommunikálni kell egymással. Azt tapasztalom, hogy bizonyos esetekben, bizonyos témákkal kapcsolatban a fiatalok sokszor csak keresik a megfelelő szavakat. Azt figyeltem meg, hogy a mai fiatalok legnagyobb részének sajnos hiányos a szókincse, nem mindig találják a megfelelő kifejezéseket, mert nem ismerik őket. Alapvető hiányosságok mutatkoznak a beszédben a szókincs esetében, valamint az önkifejezés területén is. Ehhez kapcsolódóan például a különböző emberi értékrendek ismeretében is akadnak problémák. Erre jó példával szolgált egy ötödikes gimnazista osztály, akik egy előadásom alkalmával nem tudtak egyetlen emberi értéket sem mondani, és csak egy kislány jelentkezett az osztályból, aki azt válaszolta, hogy: „A szomszéd bácsinak van egy BMW-je”. Ez elég lehangoló, főleg, ha hozzáteszem, hogy az osztály tanulmányi átlaga elérte a 4.3-as átlagot. Viszont ez több dolog miatt is előfordulhat.

Egy példa az én életemből: régebben, amikor még én voltam kisgyermek, akkor a szüleink este olvastak nekünk mesét, vagy ha már tudtunk olvasni, akkor mi olvastunk napközben, vagy éppen este lefekvés előtt. Ez ma már teljesen másképp történik, persze vannak még kivételek. Az bizonyított tény, hogy a kisgyermekek számára, akik még nem tudnak olvasni, a felolvasás nagyon hasznos forrás volt és ez napjainkra sem változott. Ha a meseolvasást vagy más szövegek felolvasását még egy megbeszélés és egy szómagyarázat is követi, ha a gyermek nem ért valamit, az a szókészlet, a későbbi szókincs bővülését eredményezné, ahogy régen is. Tudósok készítettek felmérést arról, hogy az a gyermek, aki keveset olvas, vagy kisgyermek korában nem olvastak fel neki meséket, lassabban fejlődik, kisebb lesz a szókészlete, nehezebben tanul meg olvasni és a szövegértésben is hátrányokkal indulhat, valamint szegényesebb lehet a tudása. Minél több szót ismer egy gyermek, annál nagyobb az esélye arra, hogy megértse azt később az olvasott szövegekben, és amit olvas, azt érdeklődéssel és jó kedvvel olvassa. Az írott szövegek megértésével és az értő olvasással sajátítják el a gyerekek a tudásuk igen jelentős részét. Ez azt is jelenti, vagy jelentené, hogy mindegyik életkorban a szókészlet növekedésével együtt magasabbak a szövegértési teljesítmények is. Ez kiemelten fontos a felnőtté válás folyamatában is, hiszen, ha egy embernek választékos a szókincse, az egyfajta magabiztosságot is kölcsönöz neki. Sajnos ma már az olvasás egyáltalán nem „trendi”, nem divat. Egy nemzetközi felmérés szerint napjainkban az olvasótábor kétharmadát a negyven év feletti korosztály adja. Ez jól mutatja azt is, hogy a mai fiatal generáció mennyire rabja a közösségi új médiának és a technikai eszközöknek. Az olvasás helyett inkább napi szinten és rendszeresen videókat néznek, posztolnak, chatelnek vagy számítógépes játékokkal játszanak, esetleg televíziós műsorokat néznek. Sajnos ezekből a tevékenységekből nagyon ritka az, amikor a szókincsük értelmes, tartalmas kifejezésekkel bővülhet, ha egyáltalán van ilyen. Még ha hallanak is egy olyan kifejezést, amellyel esetleg nem találkoztak addig, és leginkább nem értik, nem tudják, hogy mit jelent, akkor sem fognak utánanézni a meg nem értett szó jelentésének, mert az a tapasztalat, hogy nem is érdekli őket. Pedig minden egyes meg nem értett szó, amellyel találkoznak a későbbiek folyamán, az egy szövegértésben azt jelentheti, hogy az egész szöveget nem fogják tudni értelmezni, ezáltal érteni sem. Emellett pedig minden olyan szó, amely bővíti a szókincset, segít a tanulásban és a gyorsabb szövegértésben is. A szókincs fejlesztésének az egyik legjobb módja a beszélgetés, és elsősorban a személyes kommunikáció, szemtől-szemben. Ezzel az egyik komoly probléma, hogy a szülők sajnos nagyon keveset beszélgetnek a gyermekeikkel – tisztelet a kevés kivételnek - pedig ez adja a gyerekek szókincsének az egyik alapját. Minél több témáról beszélgetünk gyermekeinkkel, annál több olyan szóval találkozhatnak, amelyek számukra addig ismeretlenek voltak, viszont kiemelten fontos, hogy ezeknek a szavaknak a jelentését is elmondjuk és megtanítsuk nekik. Én bevezettem a gyermekeimnél, hogy ha van olyan szó, amelyet nem értenek, szóljanak, és megbeszéljük mit jelent, mielőtt tovább beszélgetnénk. Sőt, számomra sem szégyen, ha én nem értek egy szót, ha beszélgetek valakivel – mert én sem vagyok lexikon - akkor bizony megkérdezem, hogy mit jelent. Így még a gyermekeimmel is sokszor tartalmas és komoly témákról tudunk beszélgetni. Sok szülő sajnos megelégszik azzal a válasszal, amikor megkérdezi gyermekét, hogy például mi volt az iskolában, hogy: kaptam egy jegyet, és írtunk egy dolgozatot. Utána pont, kimerült a beszélgetés ennyiben. Egyszer azt mondta a kamasz lányom erre a kérdésemre, hogy: semmi! Négy kérdéssel fordultam felé ebben a sorrendben:

• Volt ma olyan helyzet, ami rosszul esett vagy bántott téged az iskolában?
• Mi volt a legvidámabb dolog, ami történt ma veled?
• Írtatok valamiből dolgozatot vagy kell készülni dolgozatra?
• Minden órára felkészült vagy holnapra?

Több, mint 20 percet beszélgettünk csak erről a négy kérdésről, erről az egy témakörről, és nem utolsó sorban megértette, hogy nem csak arra vagyok kíváncsi, hogy van-e az E-naplóban jegy, amit kapott, mert azt látom én is, hanem hogy érdekel mi történt vele, a gyermekemmel! Felmérések szerint napjainkban egy átlagos szülő mindössze 7 (!) percet beszélget naponta a gyermekével. Ebbe az időbe nem sok minden fér bele, leginkább semmi. Az „új média” és eszközeinek a használata helyett inkább beszélgetni kellene többet a gyermekekkel. Kisebb gyermekeknél például a telefonon nézett mesék helyett, a beszélgetés mellett a képeskönyvek lapozgatása nagyon hasznos lehet ebből a szempontból. Viszont sajnos egyre többször találkozok azzal a helyzettel, amikor a szülők a telefont, a tabletet és egyéb technikai eszközöket tesznek le a gyerekek elé, még egy bevásárlóközpontban is, evés közben, hogy lefoglalják gyermeküket. Adja magát a kérdés, hogy akkor mi lehet otthon? Ezek után nem is lehet elvárni a gyermektől, hogy később majd önmagától olvasson. Sajnos valószínűleg ezeknek a gyerekeknek a szülei este sem olvasnak otthon mesét a gyermekeiknek.  Ezeknek a gyerekeknek lesz-e igényük egy jó beszélgetésre a későbbiek folyamán? Természetesen nekünk szülőknek is hatalmas felelősségünk van gyermekeink szókincsének kialakulásában és fejlődésében, főleg a mai rohanó, digitalizált, új média világában. Meg kell találni az egyensúlyt gyermekeink érdekében, amellyel segíthetjük őket a fejlődésükben, és emellett rendszeresen fontos beszélgetni velük minden témáról.

Végezetül egy egészen megdöbbentő adat: Azok a gyerekek, akiknek a szülei rendszeresen csak napi egyetlen mesekönyvet felolvasnak nekik, több, mint 200 ezerrel (!) több szót hallanak, mire iskolába kerülnek, mint azok, akiknek szülei, vagy gondviselői nem olvasnak rendszeresen. Ezek a gyerekek könnyebben felismerik a hallott szavakat a későbbiekben, és az olvasási és szövegértési képességük is gyorsabban és könnyebben fejlődik. Szülőként a mai rohanó világban nagyon sok mindenre kell figyelni, de mégis azt gondolom, hogy gyermekeink pozitív és folyamatos fejlődéséért a legkevesebb, amit megtehetünk az, hogy minden nap több időt beszélgetünk velük személyesen. 

Ha tetszett az írásom, több hasonló cikket találnak a Pollák János írói oldalon a Facebookon.